Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2010-05-27
Író ember, aki azt állítja, nem vágyik a könyvvilág e Mekkájába, annak más szavát sem szabad elhinni. London az európai New York és az sem elhanyagolható tény, hogy egy nemzetközi felmérés szerint a világon 2009-ben megjelent könyvek 20%-át (!) Nagy-Britanniában adták ki. Az most tehát az irodalmi piac legpezsgőbb központja. A világon. Ennek igazolásául végeztem saját, empirikus vizsgálatot is: megszámoltam, hogy a londoni földalattin tízből hét ember olvas, és ebből öten könyvet (a másik kettő újságot - na nincs is kétszázezer alatt a 'vezető' napilapok példányszáma, mint itthon...).
Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2010-05-17
Sosem ragadtam még külföldön. Volt, hogy vágytam, bár ragadnék (négy csillag, friss palacsinta és eper reggelire, terülj-terülj asztalkám vacsorára, libériás inas felszolgálta koktél a homokos, pálmafás, langyos levegőjű tengerparton), de nem történt meg. Talán ezért nem ismertem a honvágy érzését sem, bármíly hosszú ideig - akárha egy hónapig is - tartózkodtam külhonban. Most megtört a varázs: honvággyal bővült érzelmi repertoárommal együtt London marasztalt.
Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2010-03-13
DRESS CODE: MAD COUTURE - ez állt a meghívón, meg a magyarázat, hogy 'Végre felveheted azt, ami bárhol máshol sok lenne...'. Így aztán talpig őrült eleganciában álltunk a lakásban csőre töltve, Backstageparty 2010 VIP party-ra (2010. március 5., Műcsarnok) indulásra készen, amikor... Amikor kedvenc kandúrmacskánk hátuljából gennyes vér buggyant a lábam elé. Pillanatnyi pánik után gyorsan váltottam erős lélekjelenlétre, már az egészségügyi doksikat gyűjtő polcnál álltam, és az említett macska Oltási könyve, meg műtéti kórtörténeti papírjai után kutattam. A 24 órás állatkórház szerencsére tíz percre van tőlünk, odahajtottunk hát.
Írta: Darnyik Szilvia , Dátum: 2010-03-05
Tegnap este (2010. március 4.) Náray Tamás divatbemutatón voltam. Csepregi Éva világos blézerben és hölgytársasággal érkezett, Verebes István piros talpú, fekete Náray tűsarkút viselő karcsú, barna lányát kísérte el, Békés Itala színművésznő pedig az egész bemutató alatt a pillanatot igyekezett fémdobozba zárni. Az új Náray szalon maga is egy csodás ékszerdoboz: az impozáns, fehér, bőrbevonatú fal NARAY logós gombokkal tűzve középen és a pulton mozdulatlanná parancsolt, grapefruit méretű díszgömbök kényes egyensúlya a pulton mind azt sugallják: tökéletes helyre érkeztünk. Az öltöző azonban csajosan vidám, meleg fényei napmeleggel bíztatják a Náray ruhák közt vadászó amazont. A szalon elhelyezkedése pedig méltó közegbe helyezte a márkát: a sarkon Louis Vuitton szalon, szemben az Operaház - tehát az új helyszín a Budapest közepévé vált, a Váci utca hajdani szerepét átvett és újraélesztő Andrássy útról nyíló Hajós utca. Az a legjobb a Náray bemutatókban, hogy az ember ott fesztelenül lehet jólöltözött. Talán éppen azért, mert Tamás ruháival is és a minden nyilatkozatában, minden bemutató-felvezetőjében arról beszél, hogy szerinte a nő legyen nőies, ráadásul merészen vállalva annak kellékeit. 'Próbálkoztam a minimál dizájnnal, de nekem az nem megy. A ruhák most is díszesek, jól felcsicsáztuk őket' - készített fel Tamás most is a látványra, amit tőle egyébként is minden jelenlévő vár: a sok masnira, a kivül-belül más-más mintával díszített, kivarrott kézelőre, a rojtok és fodrok özönére - mely utóbbi egyébként is a 2010 Tavasz/Nyári trend egyik kulcsdarabja.