Kékszalag 2010
Dátum: 2010-07-19
Mázlista vagyok, így meghívást kaptam arra a hajóra, mely rádiótörténeti jelentőségű pillanatokra készült 2010. július 2-án. A jelenleg leghallgatottabb reggeli rádióműsor (ezt mondják a felmérések), a Class FM Morning Show-ja most nem a szokásos budapesti stúdióból, hanem egy hajón ringatózva küldött jelet az éterbe. A 42. Kékszalag T-Mobile Nagydíj hivatalos rádiója ugyanis előbb a füredi mólóról, majd a Balaton közepéről tudósította hallgatóit Európa legnagyobb és legrégebbi vitorlás versenyéről. Ugye nem kell mondjam, mit jelent ez...? Na jó, hát azt, hogy a százszor féltucat gyönyörű vízszelő közt lavírozva, mondhatni a verseny sűrűjébe vethettem be magamat, még vízen innen, de a vitorlázás szabadságélményén - azt testközelből és tömegesen tapasztalva, tetőterasz magasságból szemlélve - abszolút túl. Rákóczi Ferenc és Vadon János Csiszár Jenővel kiegészülve - Sebestyén Balázs megérdemelt szabadságát töltötte épp - vezette a rendhagyó Morning Show-t. Mondom, morning, a reggelem korán (6:00-kor) indult hát, de megérte, mert láthattam, ahogy a versenyre készülődők lassan szállingóznak a kikötőbe, vitorlát bontogatnak, előtte felfrissülés céljából tempóznak néhányat a még parthoz kötött hajók között, aztán széles mosollyal, dagadó mell-lel állva dagadó vitorláik tövében kihajóznak a célvonalra. Admirális érezhet úgy, ahogyan én, amikor hajónk tetőteraszán támasztva a korlátot végigpásztáztam a verseny-menetirányba felsorakozott több mint 600 vitorláson. Na persze csak egy szigorúan pacifista admirális - lévén az volnék. Mármint erősen pacifista. A hajók ráadásul nem másnak, mint épp a Class FM tanácsadójának és műsorvezetőjének, Csiszár Jenőnek a startlövésére rajtoltak, annak a Csiszár Jenőnek, aki kétszer is nyert már Kékszalagot Litkey Farkas és csapata hajójával. Na nem a Jókain, hanem a zsűri hajón - ahová motorcsónak szállította Jenőt - dördült el a startjelző, az admirális-élmény mégis teljes lett... :)
A Class FM hajó a rajtot már a vízről közvetítette, és annak eldurranása után követte is a mezőnyt, földöntúli élményben részesítve a fedélzetének emeleti teraszán utazó pártucat szerencsést. Szerencsést, mert a média képviselőin túl néhány játéknyertes rádióhallgató is ott lehetett e nem hétköznapi helyszínen. De a Szent Jupát világjáró hajósa, Fa Nándor társa, Gál József is a Jókai hajóról figyelte a rajtot. Így az urammal megtudhattuk tőle, hogy nyugodt vízen a katamarán stabilabb és gyorsabb is (ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 42. Kékszalag későbbi végeredménye), de nagyhullámú tengereken épp ez a tulajdonsága teszi merevvé, és így az egytestű jachtot, vitorlást ott alkalmasabbá.
A Balaton vizét tükörré fényezte a hétágra sütő nap, a többtízméter hosszú, karcsú vitorlások némelyike, akárha delfin játszott volna hajónk körül, néha pártíz centire is megközelítette a Jókai oldalát. Különösen a katamaránok legénysége tűnt vakmerőnek ilyen közelről: az optimumig kormányozandó hajójukat a vízfelszínnel párhuzamosba hozva testüket feszültek neki talppal sportjárművük oldalának. Ha ezt nem is, de egy vitorlás kormányzását, legyen az tavi vagy tengeri, egy hét alatt elsajátíthatja, aki akarja - tudtuk meg a világkörüli hajóstól, aki maga is működtet vitorlásiskolát az Adrián. Na persze tíz év tapasztalatához pontosan tíz év kell, ami egy hét alatt, ugye, nem szedhető föl, de a vizsga megszerezhető, hajó már heti félmilliótól bérelhető, ami 3-4 pár között megosztva már nem is olyan csillagászati ár, a biztonság kedvéért pedig igényelhető profi kormányos is.
És ha már ott volt a szakember, rákérdeztünk férjurammal arra a néhány nappal korábban, egy esti sétánk alatt tárgyalt dilemmánkra (ilyen gyorsan választ, ennyire szakembertől minden kérdésünkre!), hogy jachttal közlekedve az óceánokon vajon van-e, és ha igen, miféle határellenőrzés. Kiderült, az én teóriám az igaz: új felségvízre belépéskor a hajó kapitányának kötelessége tudni, hol a legközelebbi ellenőrző pont a parton, oda kell navigálnia a hajót, kiszállítania az utasokat, személyzetet, önnön magát, és útlevél-, vámvizsgálat, ami kell. Az uram liberálisabban képzelte, szerinte nem lennének ilyen helyek, legfeljebb határőr hajók cirkálnának, és szúrópróbaszerű volna az ellenőrzés. Viszont ha úgy navigálunk - mondta Gál József - hogy kizárólag nemzetközi vizeken tartjuk a hajót, akkor egész az első kikötésig nem ellenőriz senki. Na, tudunk már ilyet is! Ide nekünk az óceánt! Most.
Aztán a Morning Show napszakjának elmúltával visszafordult a Class FM hajó, most éket vertünk a mezőnybe, mely ekkor még haladni látszott, mégis hosszú tókerülés lett az eredmény: az extrémen gyenge szél miatt a befutó végül éjjelire sikeredett. Igaz, a maratoni hossz ellenére is kiszámíthatatlan maradt a verseny vége, a többezer parti néző legnagyobb örömére, hiszen az utolsó egy órában teljesen átalakult a sorrend. A NaturAqua és a Budapest Bank-Sagemcom által szponzorált KataMadár, melyet a Csiszár-Jenő-kétszeres-csapattárs, Litkey Farkas kormányzott egymás közt látszottak eldönteni a versenyt. Csakhogy az utolsó néhány kilométerre feléledt a szél, és a Roman Hagara olimpiai bajnok, valamint Wossala György navigálta Extrem 40-es katamarán újból feltűnt a látóhatáron... Aztán az addig győzelem-esélyes KataMadár szélmentes zónába került az utolsó néhányszáz méteren, és végül a negyedik helyre esett vissza, mert az utolsó pillanatban még a Kica is megelőzte őket. Az első négy helyezett hajó mind többtestű és mindössze néhány perc különbséggel értek célba. Az első egytestű hajó a Király Zsolt vezette Raffica libera lett, akit kis lemaradással Rauschenberger Miklós követett a szintén egytestű Principessaval.
Az élmezőny:
1. Naturaqua (Ventilo 28-as katamarán – Roland Gaebler) 16 óra 49 perc 29 másodperc
3. Kica (Extrem 40-es katamarán, Bartha András) 16 óra 52 perc 56 másodperc
4. Budapest Bank-Sagem (41 lábas katamarán – Litkey Farkas) 16 óra 56 perc 28 másodperc
5. Raffica (Libera – Király Zsolt) 17 óra 07 perc 57 másodperc
6. Principessa (Libera - Rauschenberger Miklós) 17 óra 11 perc 38 másodperc
De a Kékszalag 2010 mezőnyének 90%-a e hat éllovas beérkeztekor még mindig a keszthelyi bója felé, tehát keleti irányba haladt a Balatonon, szinte szélcsendben, embertpróbáló szúnyogfelhőben...