Vissza

Szex és New York

Frászt kaptam tőlük. Négy idegesítő nő, öntudatoskodó beszólásokkal, életszerűtlen ruhákban flangálva - ennyit láttam belőlük, ha a távirányítót reményvesztetten léptetve a Szex és New York valamelyik epizódját vetítő csatornára tévedtem. Egy percnél többet nem adtam neki, nem bírtam ugyanis. Aztán úgy alakult, hogy olyan helyre költöztünk, ahová hónapokon át nem köttettünk be TV-t. Ha bámulni támadt kedvem a lapos-nagy készüléket, DVD-t kellett betennem a lejátszóba. Ekkoriban vásárolhattam meg - hosszas könyörgés után - a Jóbarátok és a Szívek szállodája összest, és mert hiába százrészesek, ezek is elfogynak egyszer, ráfanyalodtam a Szex és New Yorkra. Persze csak kölcsön-DVD-n, mert én ezért pénzt nem adok! - gondoltam akkor. De női sztori, elviselhetőbb, mint a Helyszínelők (bocs, Rajongók!), punnyadni jó lesz.