Szex és New York

Frászt kaptam tőlük. Négy idegesítő nő, öntudatoskodó beszólásokkal, életszerűtlen ruhákban flangálva - ennyit láttam belőlük, ha a távirányítót reményvesztetten léptetve a Szex és New York valamelyik epizódját vetítő csatornára tévedtem. Egy percnél többet nem adtam neki, nem bírtam ugyanis. Aztán úgy alakult, hogy olyan helyre költöztünk, ahová hónapokon át nem köttettünk be TV-t. Ha bámulni támadt kedvem a lapos-nagy készüléket, DVD-t kellett betennem a lejátszóba. Ekkoriban vásárolhattam meg - hosszas könyörgés után - a Jóbarátok és a Szívek szállodája összest, és mert hiába százrészesek, ezek is elfogynak egyszer, ráfanyalodtam a Szex és New Yorkra. Persze csak kölcsön-DVD-n, mert én ezért pénzt nem adok! - gondoltam akkor. De női sztori, elviselhetőbb, mint a Helyszínelők (bocs, Rajongók!), punnyadni jó lesz.

Aztán nem ez lett. Hanem az, hogy az elejéről nézve a sztorit, értelme lett a beszólásoknak, szerethető karaktere a szereplőknek, indoka a ruha-, cipő- és táskamániának. Az is kiderült, hogy az írónő, Candace Bushnell, aki az eredetileg könyvformában napvilágot látott történet szerzője, és a hat évadot megélt sorozat mind a 94 epizódjának egyik írója is egyben, kiváló érzékkel fogalmazza meg és teszi vita tárgyává a női lét, közelebbről a harmincas-negyvenes, városi nő életének problémáit. És nem csak erre képes, de megoldást - vagy néha csak feloldást, felszabadítást, de mégis - ad ezekre a nagyító alá vett konfliktusokra. (Kedvencem az a rész, melyben Carrie cipőjét - természetesen Manolo Blahnik - veszti egy régen szingli, ma házas barátnője baba-köszöntő buliján, ahol a házigazda a baba miatt kéri vendégeit cipőjük levetésére. Induláskor a cipellő sehol, a háziasszony azonban csak formálisan kér elnézést. Telnek a napok, a cipő új volt és 400$, az egyébként is cipő-fetisiszta Carrie nem tudja hát annyiban hagyni. A régi barátnő kínos rávezetés után felajánlja ugyan, hogy kifizeti, de csak az összeg felére hajlik, pazarlásnak ítélve a topán borsos árát. Carrie tovább tipródik, majd arra jut, hogy ő már többezer Dollárt költött a barátnőre, amikor esküvőjére nászajándékot, terhességeikor baba-váró csomagokat, gyermekei születése után pedig baba-köszöntő ajándékokat vett. Ha ő örökre szingli és gyermektelen marad, esélye sem lesz visszakapni mindezt. Ezért - és mert szeretné megértetni barátnőjével, hogy bár az ő családos életformája szép és fontos, azért az ő szingli értékrendje sem az egyértelműen elítélendő - úgy dönt, hozzámegy magához, amit a múltját feledő barátnővel egy jóhír-kártyában tudat, mellékelve a bolt címét - persze hogy Manolo Blahnik -, ahol a nászajándék-listát és annak egyetlen tartalmát, az eltűnt ezüst topán nevét adta le előtte gondosan. A barátnő mosolyog és fizet. Probléma felvetve, konfliktus kifejtve, és végül igen szellemesen megoldva.)

Az is kiderült, hogy a XX-XXI. századi filmektől és pláne sorozatoktól eltérően Candace Bushnell szereplőinek átgondolt, ember-szerű karaktere van, még akkor is, ha egyértelműen tipizált, szinte karikírozott. E karakterek pedig következetesen képviselik magukat cselekedeteikben, döntéseikben, szóhasználatukban. A négy nőből kijön egy egész, valódi nő, de úgy, hogy mivel szemünk láttára válik külön a mindannyiunkban különböző arányban meglévő négy női archetípus, e szétválasztás könnyen elemezhetővé, értelmezhetővé teszi saját döntéseinket is, melyeket a filmhez hasonló szituációkban hozunk hol egyik, hol másik énünk erősebbé válása által néha így, néha úgy.

Ettől jó ez a sorozat, ezért van létjogosultsága szerintem, és persze azért, amiért minden feminista műnek: végre kimond, végre feszeget, végre nemi tabukat dönt.

Amikor a szerzőnőt dicsértem, nem (csak) hazabeszéltem. Tényleg úgy hiszem, hogy még egy film esetében sem a színész, de még csak nem is a rendező, hanem az író az alap. Ha nincs jó könyv, ha nem íródott életszerű dialógus, a legtehetségesebb rendező vezényletével sem játszhat elég jól az egyébként zseniális színész, mert hiszen nincs mit. Feljavítani lehet, jóvá tenni nem.

Ezért nem értem, hogy miért kellett módszeresen kiirtani az írónőt saját történetéből, amikor az felkerült a nagy vászonra. (Persze nyilván pénzügyi vonalon van az ok és/vagy hogy a hollywoodiak úgy gondolták, a New York-iak jól megcsináltak TV-re, de a filmhez mi értünk. Nem tudom.) Mindenesetre tény, hogy míg a Szex és New York (Sex and the City) HBO TV-sorozat minden epizódját Candace Bushnell (is) írta (azért is, mert a sorozatokat mindig többen, teamben írják), addig a Szex és New York 1. (Sex and the City 1) mozifilm forgatókönyvét már a csupán 31 TV-epizód írásában közreműködő Michael Patrick King jegyzi, igaz, legalább Candace Bushnell könyve alapján, a Szex és New York 2. (Sex and the City 2) azonban már teljesen Michael Patrick King-é, az írónő csupán mint a film karaktereinek megalkotója szerepel az alkotók listáján. Ez utóbbi azért is vicces, mert a hosszú (2 és fél órás), ámde silány, patchwork-szerűen összetákolt történetben épp a szereplők nem azonosak önmagukkal. Igen, a nevük, Carrie, Samantha, Miranda és Charlotte és a színészek is ugyanazok... Ők tehát nem lehetnek oka annak, hogy a filmek alulmúlják a sorozatot. Ráadásul épp abban az arányban, ahogy tűnik el belőlük a szülőanyjuk. Az első film a mai moziátlag feletti, a sztorija méltó és következetes folytatása a sorozatnak, és csak néha kell jóindulat ahhoz, hogy a szereplők döntései mögött megtaláljuk a TV-ből ismert karakterükből adódó motivációikat. De már ebbe is belecsempészett valaki néhány jópofának hitt, valójában idétlen, a mai mozikra jellemző, de a sorozathoz méltatlan poént. A második film azonban teljes félreértés. Se a történetnek, se a szereplőknek nincs köze a Szex és New York-hoz, talén csak annyiban, hogy ez is márka- és reklámparádé, igaz, itt legalább ízléstelenül. Sehol a szellemes önirónia, a hétköznapokba csempészett finom elegancia, a nők szelíd diadala. A főhősnők most szánalmasak és nevetségesek, női öntudatuk csapdájában vergődő vesztesek. Aki ezekkel a szereplőkkel azonosulni szeretne, az (már bocsánat), hülye, jó problémamegoldás a filmben nincs, felesleges problémacsinálás azonban annál több. Ez egy rossz film, amiből a már bevált branddel porhintve gondoltak pénzt csinálni. Lehet, hogy ez sikerült is, jegyvásárlásunk legalábbis a hetekig tartó teltház miatt egyre csak húzódott, de azt ajánlom, így túl az 'élményen', aki még nem látta, ne felejtse el elmulasztani!

És most következzen néhány adat, mely igazolja, hogy elméletem a stáblista gyengítését illetően nem légből kapott, és érdekességként hívnám fel a figyelmet ama költséghatékony, ám általában működésképtelen formációra, hogy ha a rendező írja a forgatókönyvet is, akkor a külső kontroll és az egymást inspirálás hiánya általában unalmas káoszt eredményez. Lehet valaki nagyon jó producer és elég jó rendező és társ-író, de attól még nem lesz elfogadható író (a mára már mindenkit lekoptató, egyszemélyben varázsló Michael Patrick King-re célzok.) Ja, és azt végképp nem értem, miért férfi az abszolút gazdája egy feminista, nőkről-nőknek szóló filmnek?! Na, csak hogy kijöjjön belőlem is a feminista: hát ez érződik is a filmen... Nők, ahogy egy pasi a feminizmust elképzeli, azaz sablonosan, lekezelően és - talán szándékosan, talán csak felszínességből - sértőn. Így válhatott a '99-ben induló Szex és New York-ból 2010-re Szex és New York inverz.

A sorozat készítői

Producerek: Michael Patrick King, Darren Star, Sarah Jessica Parker

Rendezők:
Michael Patrick King (10 episodes, 1999-2004)
Allen Coulter (8 episodes, 1999-2001)
Michael Engler (8 episodes, 2001-2004)
Michael Spiller (7 episodes, 1999-2001)
Alan Taylor (6 episodes, 1999-2003)
John David Coles (6 episodes, 1999-2002)
Charles McDougall (6 episodes, 2000-2002)
David Frankel (6 episodes, 2001-2003)
Nicole Holofcener (4 episodes, 1998-2000)
Allison Anders (4 episodes, 1999-2000)
Timothy Van Patten (4 episodes, 2003-2004)
Susan Seidelman (3 episodes, 1998)
Daniel Algrant (3 episodes, 1999-2000)
Pam Thomas (3 episodes, 1999-2000)
Darren Star (2 episodes, 1998-1999)
Michael Fields (2 episodes, 1998)
Matthew Harrison (2 episodes, 1998)
Alison Maclean (2 episodes, 1998)
Victoria Hochberg (2 episodes, 1999)
Martha Coolidge (2 episodes, 2002)
Julian Farino (2 episodes, 2004)

Írók:
Candace Bushnell (94 episodes, 1998-2004)
Darren Star (94 episodes, 1998-2004)
Michael Patrick King (31 episodes, 1998-2004)
Jenny Bicks (16 episodes, 1998-2004)
Cindy Chupack (16 episodes, 1999-2004)
Julie Rottenberg (6 episodes, 2001-2004)
Elisa Zuritsky (6 episodes, 2001-2004)
Allan Heinberg (4 episodes, 2000-2002)
Nicole Avril (2 episodes, 1998-2001)
Terri Minsky (2 episodes, 1998-1999)
Amy Harris (2 episodes, 2002-2003)

A filmek készítői

Szex és New York 1. (Sex and the City 1) (2008)

Producerek: Michael Patrick King, Sarah Jessica Parker, Darren Star Rendező: Michael Patrick King Írók: Michael Patrick King (written by), Candace Bushnell (book)

Szex és New York 2. (Sex and the City 2) (2010)

Producerek: Michael Patrick King, Sarah Jessica Parker, Darren Star, John Melfi Rendező: Michael Patrick King Írók: Michael Patrick King (written by), Candace Bushnell (characters from the book by)

Nézői vélemény az imdb-n

És végül egy lesújtó nézői vélemény, mellyel mélyen egyetértek. A posztot brit lány írta az imdb.com-on, ezért van angolul, de fordítást nem igényel, mert lényege ugyanaz, amit fentebb kifejtettem: ne nézd meg a Szex és New York 2.-t, felháborítóan nem azt kapod, amit vársz!

26 out of 43 people found the following review useful (www imdb com/title/tt1261945/)

definitely not a happy hour (or 2 and 1/2!), 30 May 2010

Author: star_barbie2001 from United Kingdom

I have never written a review of a film before on this site, but watching this film has made me so angry and disappointed that i felt i had to say something.

I am 23 and like most girls have loved the sex and the city TV series and the first film, so was very much looking forward to this second instalment I went to see this with my mum and a friend and her mum, we are all different ages, and not one of us had a good time, or could say anything positive about this film when we left the cinema.

It has little story line, and the 4 girls who i loved watching in the first film, now seem just shallow and completely devoid of normal human reactions/emotions and behaviour.

The way the women act in Abu Dhabi is embarrassing and completely disrespectful to the countries culture.

Basically don't waste your money on this hyped up piece of fluff, the outfits may be nice to look at, but there is no substance at all.