Darnyik Szilvia, aki Via is és ír

2010. május 5-re Náray Tamás 2010 Nyári szalonbemutatójára voltam hivatalos. Summer Dream & Yachting - hát igen, Tamás a nagyot álmodók közül való, gazdasági válság ide vagy oda, ő nem fogja vissza a vágyait. Egyébként meg minek is tenné? Kedvenc korszakom, a '20-as évek legvége, '30-asok eleje, amikor flitteres chelston ruha és fejpánt, tollboa meg hosszú szipka nélkül ember (közelebbről nő) nem volt, aki ki lépett az utcára. Ha az akkori, Nagy Gazdasági Világválságban lehetett, most miért volna tilos mulatni, yachton élvezni a nyarat? Ha telik rá. Ha meg nem telik, akkor legalább második bőrként magunkra húzni a napsütötte, szeles szabadság hangulatát. Vagy ha arra sem telne, hát legalább egy este erejéig elképzelni, hogy milyen lenne, ha... Ezzel érthet egyet Zséda, Détár Enikő, Ördög Nóra és Dávid Ibolya is - mert mind ott ültek a szalonkifutót övező nézőtéren. Nem lehet elég korán kezdeni alapon az énekesnő még kisfiát, sőt, férjét is magával hozta. A gyerkőccel - gondolom, a szükség okán - át is szaladt kétszer a kifutón, amit Náray profi modelljei, a 'jól bevált szüzek' hiba nélkül oldottak meg. A jelenet tanulsága, hogy nem könnyű trendi anyukának lenni. A bemutatón egyébként az RTL Klub is forgatott, a Fókusz és a Reflektor is riportolt az eseményről. Végre, hogy a divat, és a magyar divat helyet kap a magyar médiában főműsoridőben az egyik legnézettebb csatornán! Nem mondom, hogy a divat a legfontosabb közügy, és főleg nem akkor, amikor az ételt megvenni, közüzemi számlát kifizetni is átlagprobléma, de ha van valamink, ami érték, arról hadd tudjunk már itthon is, ne csak Dubai-ban meg az USA-ban...

A minap egy portrébeszélgetést láttam Zob Katival (melyben többek közt azt is elmondta, hogy a nevét így írja, egy o-val és rövid o-val, a Zoób Katti és KATTI ZOÓB márkanevek csupán - nem is baj, hogy elhangzott ez, ahány újságinterjú, annyiféleképpen látom leírva a nevét). De az interjú nem ezért maradt meg, hanem mert egy érdekes családi történettel demonstrálta, neki mi a luxus.

Történt ugyanis, hogy egy külföldi szereplésekor azt kérték tőle - és más művészektől -, definiálja a luxus fogalmát. Egy tervező esetében ez különösen zavarbaejtő kérés, hiszen aki nem konfekciót gyárt, hanem akár pret-a-porter-t, ahogy a Katti Zoób főleg ezt, de nyilván haute couture-t is, mint minden rendes divatház, az ugye már a tevékenységével magával kimeríti a luxus fogalmát, lévén a luxusiparban érdekelt, luxustermékeket alkot.

Gyakorlatias ember vagyok. A gyakorlatban hiszek. Mert van úgy, hogy elméletben minden klappol, aztán menet közben kiderül, hogy nem ilyen lovat akartam. Ezért már az egyetem alatt bekopogtattam egy TV szerkesztőségbe, hogy híradóznék - mert azt már az elsőéves Kommunikáció szakos hallgató is tudja, hogy a televíziózás a híradózással kezdődik. A belpolitika nem hevített, főleg nem a pártharcok, a külpolitika viszont annál inkább, éshát mázlim volt, akkorra már felsőfokon bírtam az angolt, így felvettek fordítani egy amerikai TV csatorna napi 24 órás műsorát a World Trade Center robbantásáról. Aztán persze küldtek a Parlamentbe is mikrofonnal, majd az esti élő show műsort szerkeszteni, de végül a szépreményű, országos televíziócsatornának vége lett. (Na nem miattam.)

Rádióra váltottam a TV-t és nem is nagyon bántam. Otthon mindig duruzsolt, na nem a zenés, csakis a beszélgetős adók. Beszélgettem én is, a saját heti műsoromban, fura szerzetekkel, meg a szakértőikkel. De erről később.

Az írás közbejött. Mindig könnyen ment. Kultúra, szűkebben tánc, színház, kiállítás és divat.

Az ezredfordulótól lettem online, de istenigazában csak 2004-től, amikor portálgazdává váltam (HazaiDivat.hu alapító-főszerkesztő, újságíró). Ezóta blogolok - jót tesz az íróizmoknak.