Író ember, aki azt állítja, nem vágyik a könyvvilág e Mekkájába, annak más szavát sem szabad elhinni. London az európai New York és az sem elhanyagolható tény, hogy egy nemzetközi felmérés szerint a világon 2009-ben megjelent könyvek 20%-át (!) Nagy-Britanniában adták ki. Az most tehát az irodalmi piac legpezsgőbb központja. A világon. Ennek igazolásául végeztem saját, empirikus vizsgálatot is: megszámoltam, hogy a londoni földalattin tízből hét ember olvas, és ebből öten könyvet (a másik kettő újságot - na nincs is kétszázezer alatt a 'vezető' napilapok példányszáma, mint itthon...).
Sosem ragadtam még külföldön. Volt, hogy vágytam, bár ragadnék (négy csillag, friss palacsinta és eper reggelire, terülj-terülj asztalkám vacsorára, libériás inas felszolgálta koktél a homokos, pálmafás, langyos levegőjű tengerparton), de nem történt meg. Talán ezért nem ismertem a honvágy érzését sem, bármíly hosszú ideig - akárha egy hónapig is - tartózkodtam külhonban. Most megtört a varázs: honvággyal bővült érzelmi repertoárommal együtt London marasztalt.
Zsenge koromban hat évet modellkedtem. Ezt szoktam mondani, de valójában több is volt ez, hiszen szülői indíttatásból már tinédzserkoromban szemrevételezett Geszler Dorottya, és mert nyúlánk alkatomat, hosszú kezem-lábamat örvendetesnek találta (velem szöges ellentétben), tinimanökenképző tanuló lettem, majd le is vizsgáztam manökenkedésből, melyet VHS kazettával tudok bizonyítani.
Aztán pár év kihagyás, és újra a PeCsa: Offline Divatszínház. Háromnapos monstre-divatbemutató-show, többezer néző. Ott azt is megtanultam, hogy a modell a fodrász keze alatt nem is pisszen, ellenben az öltöztetőnő keze alatt mint a villám vált ruhát. Türelemmunka ez sok várakozással és lebegve átélt párpercnyi csillogással. Szerettem. Kiderült, hogy kreatív. Hogy a modell éppen akkor jó, ha nem felszínes. A szépség a divatvilágban alap, aki a diszkóban feltűnik, itt elszürkülhet. De ha beszél a szeme, lesz munkája. Lett. Hajas Laci (Hajas László mesterfodrász) londoni debütálásán a Royal Albert Hallban elsőként léphettem az ötezres tömeg elé nyolcadmagammal. Táncos hajshow volt Náray Tamás koreográfiájával, általa tervezett platószandálokban. Amikor a tömeg éljenezve üvölt, az semmi másra nem hasonlít.
Szóval modell is voltam, de nem olyan neglizsében pózolós, hanem sétálós, néha fotó. Én még ahhoz a modellgenerációhoz tartozom, melynek tagjai vonultak a budapesti Fashion Café kifutóján (Andrássy út, a BÁR címmel futó első magyarországi valóságshow helyszíne). Na, azóta kivonultak Claudia Schifferék a házunktájáról...
Jó, hogy voltam, mert kiderült, hogy a divattervezés iparművészet. És hogy a hazaiak közül nem egy világszínvonalon műveli ezt az ipart. És van úgy, hogy a világ tud is erről, csak épp a magyarok nem...
Még volt hely számomra a kifutón, de én ki akartam próbálni a szakmát, amiből diplomát szerezni készültem, ezért elszegődtem TV-riporternek, aztán rádiósnak, végül újságírónak, és ahogy több lett az interjú, úgy lett kevesebb a kifutó. Ma már csak mellette ülök, és drukkolok a csajoknak, ha túl tű a sarok.