Álmaimban Amerika... Na ja! Nem is író az, aki nem álmodik amerikai kiadásról, már csak az ottani könyvárszínvonal és főleg az itthonihoz képest elképesztő, mega-giga példányszám okán. Hiszen az író azért ír, hogy olvassák, lehetőleg az egész világ, de ha azt nem megy, akkor legalább minél többen. Magyarországon erre egyre kevesebb az esély a kvóta nélkül túlburjánzó
címmennyiség okán, de erről máskor. Amerika viszont könyvkiadás szempontból is az álmok országa. Kezdődik ott, hogy minden könyvből - és itt önző módon a regényírókra koncentrálok - két vetet jelenik meg, előbb egy keményfedelű a keményvonalas olvasóknak, akik nem sajnálják a pénzt a tartósabb kötet birtoklásáért, sajnálják viszont az időt, hogy a puhafedeles kiadásra várjanak. Így aztán fegyelmezetten leperkálnak 30 $-t (az most úgy 7.000 Ft) az olvasás öröméért. Tehát igen egy regényért, igen hétezret. (Persze ott más a fizetés minősége, tudom, és valószínűleg az USA-ban is inkább Manhattanben, semmint Brooklynban fogynak el az írói agyak ezen aranyárban mért termékeiből ezrek.) Mert igen, ezekből a keményfedelű kiadásokból bizony 3-5.000 példány kel el, na persze csak akkor ilyen 'kevés', ha az illető író ismeretlen, elsőkötetes, tehát egy no-name senki. A 'kevés' szó azért szerepel idézőjelben, mert itthon a kiadók többsége esténként azon imádkozik, hogy az amerikaihoz hasonló paraméterekkel bíró, magyar íróüdvöskéjének regényéből - az ottani ár feléért-harmadáért - többet vigyenek haza a magyar vevők, mint 500-800 db (!), ha elérné a példányszám az ezret, a kiadó már madarat fogna. Vannak persze üdítő kivételek, amikor két év alatt akár 3.000 példány (néha több is ;)) is gazdára talál, de ahhoz a magyar regényírónak igazán ott kell lennie a szeren. Az amerikai álom viszont ezen a ponton még korántsem ér véget...
Író ember, aki azt állítja, nem vágyik a könyvvilág e Mekkájába, annak más szavát sem szabad elhinni. London az európai New York és az sem elhanyagolható tény, hogy egy nemzetközi felmérés szerint a világon 2009-ben megjelent könyvek 20%-át (!) Nagy-Britanniában adták ki. Az most tehát az irodalmi piac legpezsgőbb központja. A világon. Ennek igazolásául végeztem saját, empirikus vizsgálatot is: megszámoltam, hogy a londoni földalattin tízből hét ember olvas, és ebből öten könyvet (a másik kettő újságot - na nincs is kétszázezer alatt a 'vezető' napilapok példányszáma, mint itthon...).
Írtam egy könyvet. Egy regényt. Műfaját tekintve true fiction. Internetes társkeresés krónika lett, mert végigcsináltam és mert kortünet és mert mégis tabu téma. A magyar könyvpiacon témájában elsőként jelent meg, azóta számos követője akadt :) A legnagyobb dicséret...
Ez az:
Via: Webszerelem (nick néven publikáltam, hiszen az Internet nick-neves hely)
"Az érzelmek megszentelik a helyszínt, ahol születnek."
A Webszerelem könyv az internetes ismerkedésről szóló true fiction (Via, a szerzőnő saját tapasztalatait 'öntötte regénybe'). Főhőse egy huszonéves médiamunkás lány, aki ex-modellkolléganője sikerén felbuzdulva regisztrál egy internetes társkeresőbe, és négy hónap alatt tucatnyi weben megismert férfival tesz kísérletet a közösjövő-építésre. Közben alaposan kitanulja a webrandizás műfaját a bemutatkozó sorok mögött olvasástól a 'nehéz esetek' kezelésén át a vakrandizás technikájáig, hogy végül 'elnyerje méltó jutalmát', a Társat, akit keresett. A Webszerelem egy modernkori lányregény köntösébe bújtatott kézikönyv a férfiakhoz és az internetes társkereséshez.