Darnyik Szilvia, aki Via is és ír

2010. május 5-re Náray Tamás 2010 Nyári szalonbemutatójára voltam hivatalos. Summer Dream & Yachting - hát igen, Tamás a nagyot álmodók közül való, gazdasági válság ide vagy oda, ő nem fogja vissza a vágyait. Egyébként meg minek is tenné? Kedvenc korszakom, a '20-as évek legvége, '30-asok eleje, amikor flitteres chelston ruha és fejpánt, tollboa meg hosszú szipka nélkül ember (közelebbről nő) nem volt, aki ki lépett az utcára. Ha az akkori, Nagy Gazdasági Világválságban lehetett, most miért volna tilos mulatni, yachton élvezni a nyarat? Ha telik rá. Ha meg nem telik, akkor legalább második bőrként magunkra húzni a napsütötte, szeles szabadság hangulatát. Vagy ha arra sem telne, hát legalább egy este erejéig elképzelni, hogy milyen lenne, ha... Ezzel érthet egyet Zséda, Détár Enikő, Ördög Nóra és Dávid Ibolya is - mert mind ott ültek a szalonkifutót övező nézőtéren. Nem lehet elég korán kezdeni alapon az énekesnő még kisfiát, sőt, férjét is magával hozta. A gyerkőccel - gondolom, a szükség okán - át is szaladt kétszer a kifutón, amit Náray profi modelljei, a 'jól bevált szüzek' hiba nélkül oldottak meg. A jelenet tanulsága, hogy nem könnyű trendi anyukának lenni. A bemutatón egyébként az RTL Klub is forgatott, a Fókusz és a Reflektor is riportolt az eseményről. Végre, hogy a divat, és a magyar divat helyet kap a magyar médiában főműsoridőben az egyik legnézettebb csatornán! Nem mondom, hogy a divat a legfontosabb közügy, és főleg nem akkor, amikor az ételt megvenni, közüzemi számlát kifizetni is átlagprobléma, de ha van valamink, ami érték, arról hadd tudjunk már itthon is, ne csak Dubai-ban meg az USA-ban...

Nem csak regényt írok (Webszerelem, ugye ;)), de főszerkesztek is: a magyar divatéletről riportoló HazaiDivat.hu portál 'anyukája' vagyok. Kiderült, tudja ezt a Kossuth Rádió is, mert felkért, hogy 2010. április 27-én, kedden 9:30 és 10:00 között beszélgessek a stúdióban a divatról, a divatkövetésről. A Napközben című délelőtti műsor vendége lesz Glotz Erika divattervező és Kárpáti Bea pszichológus is, sőt, beszélgetésünkbe telefonon bekapcsolódik majd Bajczár Éva, az Intercolor színbizottság egyetlen magyar delegáltja is. Érczfalvi András műsorvezető arról kérdez majd bennünket, hogy vajon mennyire kerül közel a divatbemutatókon látható divat a napi felhasználókhoz, tehát extrém, vagy nem, ami a kifutókon fut? Illetve hogy a nagyvárosok és a kisebb települések között fennálló divatkövetési különbségnek mi a lehet az oka? A divatot pszichológiai szempontból is vizsgálja majd a műsor: hogyan sérül az, aki bár szeretné, de nem engedheti meg magának, hogy kövesse a divatot, illetve betegség-e a túlzott divatkövetés? Szerinted?

Tegnap este (2010. március 4.) Náray Tamás divatbemutatón voltam. Csepregi Éva világos blézerben és hölgytársasággal érkezett, Verebes István piros talpú, fekete Náray tűsarkút viselő karcsú, barna lányát kísérte el, Békés Itala színművésznő pedig az egész bemutató alatt a pillanatot igyekezett fémdobozba zárni. Az új Náray szalon maga is egy csodás ékszerdoboz: az impozáns, fehér, bőrbevonatú fal NARAY logós gombokkal tűzve középen és a pulton mozdulatlanná parancsolt, grapefruit méretű díszgömbök kényes egyensúlya a pulton mind azt sugallják: tökéletes helyre érkeztünk. Az öltöző azonban csajosan vidám, meleg fényei napmeleggel bíztatják a Náray ruhák közt vadászó amazont. A szalon elhelyezkedése pedig méltó közegbe helyezte a márkát: a sarkon Louis Vuitton szalon, szemben az Operaház - tehát az új helyszín a Budapest közepévé vált, a Váci utca hajdani szerepét átvett és újraélesztő Andrássy útról nyíló Hajós utca. Az a legjobb a Náray bemutatókban, hogy az ember ott fesztelenül lehet jólöltözött. Talán éppen azért, mert Tamás ruháival is és a minden nyilatkozatában, minden bemutató-felvezetőjében arról beszél, hogy szerinte a nő legyen nőies, ráadásul merészen vállalva annak kellékeit. 'Próbálkoztam a minimál dizájnnal, de nekem az nem megy. A ruhák most is díszesek, jól felcsicsáztuk őket' - készített fel Tamás most is a látványra, amit tőle egyébként is minden jelenlévő vár: a sok masnira, a kivül-belül más-más mintával díszített, kivarrott kézelőre, a rojtok és fodrok özönére - mely utóbbi egyébként is a 2010 Tavasz/Nyári trend egyik kulcsdarabja.

Zsenge koromban hat évet modellkedtem. Ezt szoktam mondani, de valójában több is volt ez, hiszen szülői indíttatásból már tinédzserkoromban szemrevételezett Geszler Dorottya, és mert nyúlánk alkatomat, hosszú kezem-lábamat örvendetesnek találta (velem szöges ellentétben), tinimanökenképző tanuló lettem, majd le is vizsgáztam manökenkedésből, melyet VHS kazettával tudok bizonyítani.

Aztán pár év kihagyás, és újra a PeCsa: Offline Divatszínház. Háromnapos monstre-divatbemutató-show, többezer néző. Ott azt is megtanultam, hogy a modell a fodrász keze alatt nem is pisszen, ellenben az öltöztetőnő keze alatt mint a villám vált ruhát. Türelemmunka ez sok várakozással és lebegve átélt párpercnyi csillogással. Szerettem. Kiderült, hogy kreatív. Hogy a modell éppen akkor jó, ha nem felszínes. A szépség a divatvilágban alap, aki a diszkóban feltűnik, itt elszürkülhet. De ha beszél a szeme, lesz munkája. Lett. Hajas Laci (Hajas László mesterfodrász) londoni debütálásán a Royal Albert Hallban elsőként léphettem az ötezres tömeg elé nyolcadmagammal. Táncos hajshow volt Náray Tamás koreográfiájával, általa tervezett platószandálokban. Amikor a tömeg éljenezve üvölt, az semmi másra nem hasonlít.

Szóval modell is voltam, de nem olyan neglizsében pózolós, hanem sétálós, néha fotó. Én még ahhoz a modellgenerációhoz tartozom, melynek tagjai vonultak a budapesti Fashion Café kifutóján (Andrássy út, a BÁR címmel futó első magyarországi valóságshow helyszíne). Na, azóta kivonultak Claudia Schifferék a házunktájáról...

Jó, hogy voltam, mert kiderült, hogy a divattervezés iparművészet. És hogy a hazaiak közül nem egy világszínvonalon műveli ezt az ipart. És van úgy, hogy a világ tud is erről, csak épp a magyarok nem...

Még volt hely számomra a kifutón, de én ki akartam próbálni a szakmát, amiből diplomát szerezni készültem, ezért elszegődtem TV-riporternek, aztán rádiósnak, végül újságírónak, és ahogy több lett az interjú, úgy lett kevesebb a kifutó. Ma már csak mellette ülök, és drukkolok a csajoknak, ha túl tű a sarok.